• Blog oldal
• Archívum
• 

maholnap

a férj holnapután indul a rúzsokhoz, olyan ez, mint karácsonykor, hogy még mindig nem érezzük át a hangulatát, aztán egyszercsak elmúlik és kész. rohanás, kapkodás, intézgetés, utolsó utáni ajándékbeszerzés, pánikos számítógép javíttatás (vásárlás?). legyünk már túl rajta, és kezdődjön el az új életünk. közben meg húzni kéne még, hát a holnapután mindjárt itt van, és még mindig nem tudtunk rendesen egymással foglalkozni.

milyen jó, hogy erőltettem ezt a fotózást. legalább tud vinni magával képet rólunk, nem csak a fejében.

 

 

 

 

Before/after

ilyen volt:

ilyen lett:

(felhívnám a figyelmet, hogy a két férfi ugyanúgy tartja a lábát...♥)

#217

hát itt az autósülés, cowmooflage (éérted) fantázianévre hallgat. igazából a neve meg a fülek miatt vettük meg. 5 ajróért volt hozzá pohártartó - itthon 6-7 ezer körül adják. >>vállveregetés magamnak<<

mondjuk a postaköltséggel rendesen át akartak vágni, de nem hagytam magam, és végül minden jó lett. jiiihá, a tokánszky vándorcirkusz* ismét menetre kész.

*erről jut eszembe, anyukám** tegnap elvitte a cirkuszba, és imádta. olyan lelkesen jöttek haza mindketten, hogy ilyet még nem láttam. és éjszaka többször ébredtünk arra, hogy a gyermek kacag álmában. tutira jól érezte magát, még kisoroszlánt is simogatott. azt hittük, kicsi még ehhez, de nem. i-má-dom.

**erről jut eszembe, az anyukám összeszidott tegnap (mert mindig mindent jobban tud, de hát az anyák már csak ilyenek. és mivel már én is anya vagyok, én is mindig mindent jobban tudok), én visszafeleseltem, az anyukám megint összeszidott, erre a kisfiam összehúzta a szemöldökét, és lekiabálta az anyu haját. ami azért durva, mert ők nagy szerelemben vannak egymással, de úgy látszik, mégsem akkorában, hogy ne akarjon engem megvédeni. kis lovagom. most már tudom, hogy akkor is lesz férfi a háznál, ha nem lesz.

Fejlemények

Ha bekakil, mutat a pelusára, és suttogva közli, hogy káká. úgyhogy kapott egy bilit. Nem akartam volna még szoktatni, de ha ilyen ügyesen szól, hát a fene fogja pelenkázni - jó, most már "csak" arra kell rávenni, hogy előtte szóljon.

Illetve most vagy nem emlékszem, vagy tényleg végigaludta az éjszakát, 8-tól 7-ig. örülünk, vincent.

Megérkezett az autósülése is, nagyon vicces! Bocimintás, és a fejtámlán van fül, meg szarvacska is. hihihi.

 

Műszer

Érzékeny kis szerszám ez a gyerek, az már bizonyos. Olyan szerelemben vannak az apjával, mint még soha, csak ő altathatja el, és reggel, ha felébred arra, hogy a férj öltözik, eldobja magát az ágyon, és keservesen zokog (04:12-nél), meg bújik ezerrel. Tutira érzi, hogy nem stimmel valami. De azért van mókacagás is, és hétfőn megyünk családifotózkodni, amit nagyon várok, csak legyen jó idő, szóval minden illetékest ezúton kérek, hogy intézkedjen.

A nyáron meg azért is fürdeni fogunk a Kaszpi tenger tó-tengerben, családilag.

És dugjátok el előlem tracy chapmant és nina simone-t.

elfelejtettem

Olyan klassz bejegyzéseket írtam fejben, aztán sose jutottam gép elé rendesen, és tessék, fogalmam sincs, mit akartam írni.

-A kis sas meggyógyult, kicsit még szörcsög, de ez vszeg a foga miatt van.

-Nagyon vicces kis puszimadzag lett belőle, állandóan kér/ad puszit, meg a szabadon lévő bőrfelületeken berreg, aztán mindenki boldog (és csupa nyál).

-Mókust kellett ölni a jelenlétében (elütötték, és a szeme már kinn lógott, a bele is kinn volt, de még szuszogott szegény, a férjnek megesett rajta a szíve), az apja hátára volt kötve épp. Nem volt jó.

- Altatáskor egyre többször van, hogy leteszi a fejét, erősen behunyja a szemét, mintha most nagyon akarna aludni, aztán valahogy mégis találkozik a tekintetünk, és akkor gurgulázik. Nagyon vicces, akár húsz percig is eljátszunk így, aztán egyik pillanatról a másikra alva marad.

-e-bayeltem neki autósülést, húszezerrel olcsóbban, mint itthon lehet kapni... na jó, pk-val együtt csak 15-tel. *vállveregetés magamnak*

-Úrigyerek, így viselkedik az étteremben:

- tegnap reggel pedig felébredt, mikor az apja munkába indult, és sírva fakadt, hogy ne menjen, szóval most nagy a szerelem.

 

beteg

tüszős mangyula.

a szívem szakad meg és aggódom. alszik, de nyögdécsel közben.

folyik az orra, alig kap levegőt.

én meg elmentem a gyógyszertárba három faluval arrébb, és csak ott jutott eszembe, hogy a recepteket itthon hagytam.

van, ami sosem változik.

rövid hajas kiskópé

itt épp bolognai spagettit eszik, ha jól emlékszem, makaróniból.

Szájba, Hamupipőke, nyolc

Az éjjel megtörtént. A fiam szájbarugott. Nem volt kellemes, de azért röhögtem.

Reggelire májkrémes kenyér volt, sajttal. A sajtot ette, a kenyeret nem, ezért összekevertem a falatkákat, a gyermek meg akkurátusan, királyi kéztartással kiválogatta a kenyeret. Kell a francnak, amikor sajtot is ehet.

És kinn van a nyolcadik fog is. jupi!

exkluzív kontent

álljon itt egy hosszú hajas kép a kisfiúról, akit ötből két és félszer kislánynak néznek (de miért, miért, mikor tök férfias), mert jövő szerdán fodrászhoz viszem.

valamint ájlávférj, mert a hétvégi kiborulásom után a születésnapján (a sajátján) az anyósára bízta a gyereket, és elvitt a nagyfaluba, náncsi nénihez kirándulni, és tökjóvolt.

Játsszunk!

Mivel nem sok esélyt látok arra, hogy megoldódnak a problémák, utolsó utáni megoldás a lottó. Ki játszik velem? Vállalom, hogy minden héten feladom a szelvényt, akinek van kedve, a játék árába is beszállhat (majd kigondoljuk, hogyan), de nem muszáj, a kis nyereményt visszaforgatjuk, a nagyot meg elosztjuk igazságosan.

Hm?

öléglött

nem uzsonnázott, a vacsora is a földön kötött ki, a második vacsora is, és közben csak nyűgösködött, a hátamon elvolt ugyan, de csak akkor, ha a labdán rugóztunk, amibe a lábam is belefáradt és kurvára untam már, és csak sírt és sírt és én kimentem a konyhába felhívni a férjet, hogy ne csapjam a falhoz (már a gyereket), és közöljem vele, jövő héten egy napra megnyerte a gyereket anélkül, hogy én hozzájuk szólnék, felőlem azt csinál vele, amit akar, de tudja meg, milyen, tudja csak meg, és akkor még belém kötött az apám is, mer ő ilyen jó fej, persze mindezt úgy, hogy rám kente az egészet (ebben jó, a lelki terror nagyon megy neki), és konkrétan ki tudtam volna szaladni a világból, itt hagyva mindent és mindenkit, vissza akarom kapni a két évvel ezelőtti életemet, amikor még volt pénzem, de nem volt muszáj semmi, és a faszomat már.

aztán hazajött anyám, megetette szalonnás kenyérrel, a kis mocsok két pofára tömte vigyorogva, igazán szólhatott volna, hogy azt kér.

addigra persze már elszállt a mérgem, de még mindig az akarok lenni, ami akkor voltam, és ez ördögi kör, fölösleges ezen drámázni, mert olyan már sosem lesz, de ha legalább hasonló lenne, kicsit sok most rajtam a teher, és nincs segítség.

tessék, itt sem minden rózsaszín.

köszönöm

a kedves díjat békáéknak, de nálam a kör bezárul, mindenkinek csóközön! (maripen balra el).

1+

hát ez is eltelt, egy éves lett ez a kutya, volt itt minden, lufi, tűzijátékos gyertya, tortacsapkodás.

le akartam írni, milyen jó, hogy van, hogy ilyen vidám és szép és kedves és jószívű (szó szerint nekem adta az utolsó falatot a múltkor, mert viccből kértem), és okos is, tuti, hogy tud beszélni, csak egy lustakutya. ha bajban van, akkor szépen tisztán érthetően jön az "anyaaaa". rázza a fejét, de nem azért, mert NEM, hanem azért, hogy elszédüljön, és kacagjunk.

jó az ottokár anyukájának lenni, csupa büszkeség, dagad is a mellem (legalábbis erre fogom). a múltkor a buszon egy bácsi megkérdezte, hogy mindig ilyen nyugodt baba-e, és hogy tudom-e, mekkora szerencsém van vele. tegnap pedig a nagyáruházban jött egy francia fickó, akivel már a parkolóban szemezett a fiunk, hogy "nagyon csinos baba". a csemegepultnál "hogy maguknak milyen gyönyörű gyereke van" felkiáltással búcsúztak tőlünk, és a pénztárnál is learatta a kötelező babérokat a kedvenc néninknél. és ez így megy folyamatosan.

közben volt egy újabb autós kalandom is, nem szoktam behúzni a kéziféket, ha megállok, hanem egyesbe rakom, de a múltkor kidobta, és a hangosbemondóban bemondták a mi rendszámunkat mínusz egy betű, de azért odamentem, hogy mi vagyunk-e, és akkor mondták, hogy jó lenne behúzni a kéziféket, mert az autó hátragurult, be két másik sorban parkoló autó közé, de gurul tovább. nem tudom, hány angyal terelte, hogy ne menjen neki a többinek, de hálás vagyok, hogy ezt is megúsztuk.

és akkor itt van a szülinapos a szülinapja reggelén.

 

This is the beginning of a beautiful friendship

Elöljáróban elmondom, hogy a férj nem szereti, ha egyedül autózom Lajával, mert hisz az angol mondásnak, hogy ne tedd az összes tojásod egy kosárba, és mi vagyunk a legdrágább tojáskái, vezethetek bármilyen jól (volt alkalmam rutint szerezni, míg az ő jogosítványa a rendőrségen csücsült), akkor sem örül neki.

Szóval úgy volt, hogy a dalolós foglalkozáson találkoztam egy kedves anyukával, aki a szüleimmel szemközti utcában lakik, és megbeszéltük, hogy következő alkalommal autóval megyünk, ne kelljen szívnia a babakocsival (mert én könnyen buszozom egy csípőre kötött babával, ugye, de a mi városkánk nem az akadálymentesítettségéről híres, a szüleimnél is 15 lépcsőfokot kell leküzdeni ahhoz, hogy egyáltalán a buszmegállóba állhassak). Először nemet mondott (mert nehéz a gyerek a hordozóban - ezt először nem is értettem, miért mondja, de aztán mondta, hogy a) az ő hordozójuk nem babakocsira köthető, mint a miénk, b) azt hitte, haza már nem hozom őket), aztán mégis felhívott, hogy ha nem nagy baj, akkor csatlakoznának.

Meg is beszéltük a randit, csak én ügyesen elhúztam a házuk előtt, és négy házzal arrébb tudtam megállni. Emlékeztem rá, szegény hogy panaszkodott, milyen nehéz a gyerek az autós hordozóban, ezért gondoltam, nem szívatom (négy háznyit, bakker, na mindegy), hátratolatok. Aha. Csak a házuk a gát aljában van, és a szomszédok közül van, aki a gát tetején kibetonoztatta a bejárót, van, aki meg nem, és egy 2 méteres árkot hagyott az út mentén. Tolatás közben okosan csak a középső meg a bal oldali tükröt néztem, csak a forgalomra figyeltem, tereptárgyak nem voltak. Csak azt felejtettem el, hogy ebben az esetben a gödör is tereptárgy. Az autó felével ügyesen belegurultam, három keréken állt a kocsi, de se előre, se hátra nem mozdult, csak lógott a jobb hátsó a levegőben. Ijesztő volt. Jól le is izzadtam. Nem kicsit, nagyon.

Hát ez volt tegnap. Az anya-kolléga hazahívta a férjét a munkahelyéről (aki az énférjem kollégája, mint kiderült, nemcsak férj és apai minőségében, hanem igazából is), az először röhögve mondott egy húezdekeményet, aztán a szomszédban dolgozó építőmunkásokkal összedugták a fejüket, és kitalálták, hogy autómentőt kell hívni, de nem akármilyet, hanem darusat, mert csak az tudja kiemelni. Aztán végül mégis annyira kétségbeesett fejet vághattam (hiszen nem is a mi kocsinkkal mentem, hanem az anyuékéval, amin még 23 ezer franknyi hitel van - összesen nem ér annyit az autó), hogy az "ezt én ugyan meg nem tolom"-ból az lett, hogy bemásztak az árokba, egy deszkával megemelték a kocsi alját, a férjkolléga meg ügyesen kigurulta.

Azt hittem, hogy itt ezzel a mutatvánnyal egy életre elástam magam, és már csak annyira találkozunk, hogy visszaadjam a férjkolléga pólóját (tényleg nálam van, olyan szinten leizzadtam idegemben, hogy kaptam kölcsön egyet a saját ruhám helyett), de nem, ma felhívtak, hogy jól vagyunk-e, és már vagy tíz perce beszélt az anyakolléga, amikor lemerült a telefonom, és ha lemerül, akkor le lesz merülve, mert nem találom a töltőm, és azt hiszem, inkább ezzel a mutatvánnyal ástam el magam. De ha mégsem, akkor szereztem egy barátcsaládot a családomnak. De ez csak akkor derül ki, ha megtalálom a töltőmet.

 

Csókkirály, avagy az alma meg a fája

Megint voltunk dalolós foglalkozáson. Az egyik (lányos) anyukát január eleje óta nem láttuk, a nagy hidegekben nem akart jönni a gyerekkel. Bejöttek a terembe, elhelyezkedtek, és az anyuka felkiáltott:

-Laja, hogy te még mindig milyen jóképű vagy! (és minden szem ránk szegeződött, nyilván)

Egy nagymama meg egyenesen kislánynak nézte, pedig sötétkékbe volt öltöztetve, és amúgy sem egy lányos figura, két hetesen is tök férfias volt.

Aztán éneklés közben a fiam vándorútra indult, sokan meg is lepődtek ("mindig ilyen bátor?" igen, mindig), majd bandázni kezdett a többiekkel. Először a lányokat szemelte ki magának, háromnak puszit adott az arcára sorban egymás után, az első teljesen szabályos kézcsókot is kapott, a lányok és anyukáik olvadoztak, a fiúsak irigykedtek. Ennyi!

Nem tudom, mi lesz, ha nagy lesz, de ha kicsit is magasabb lesz mint az apja, és külsőre is még mindig rá hasonlít majd, és marad ez a mentalitás, hát jaj a nőneműeknek. Meg nekem, nyilván.

A túrórudi incidens

Az úgy volt, hogy az ötfogú*, ** fiammal együtt szoktunk reggelizni. Ma is, miután megette a pástétomos kenyere javát (haha), és én is az enyémet, gondoltam, felbontom a túró rudolfot, amit a férjtől kaptam. Laja már nyilván a csomagolás láttán teljes eksztázisba került (és már értem a férj szüleit, akik MINDIG kibontva adtak csokit/édességet a férjnek, míg kicsi volt, hogy ne ismerje meg a boltban), szóval elfeleztünk egy óriásat. Én gyorsan betoltam a részemet, aztán elmentem fogat mosni - az etetőszéket gondosan a fürdőszoba ajtajába tettem, hogy azért nagyon ne (l)egyen egyedül a kis vakarcs.

A pelenkázáskor vettem észre, hogy valami fehér van az orrában. El sem tudtam képzelni, mi lehet. Aztán rájöttem, hogy hát a rudolf, persze. Semmi baj, okosanyu mindent megold, benyúltam egy biztonsági fülpálcikával (igen, annyi eszem van, amennyi látszik). Fentebb ugyan nem toltam vele, csak ügyesen szétkentem az orrlyukában (nem nagy mennyiség, kis orrlyukba kevés túró fér). Ekkor kicsit kivert a víz, eszembe jutott a barátnőm, aki három évesen egy babszemet dugott az orrába, és akkor vették észre, hogy ott van, amikor már kicsírázott, meg az is, hogy basszus, negyed órám van, hogy odaérjünk a fodrászhoz, aki szíjjelvág, ha elkésünk, mert a múltkor rosszul emlékeztem az időpontra, és egy laza órával később mentem - hiába telefonált szegény, le voltam némítva, és nem vettem észre. Már az is eszembe jutott, hogy az eü. tanfolyamon tanultakat fordítva alkalmazom, és minden ellenérzésemet leküzdve a kis számmal kiszívom az orrából a cuccot (hát a gyerekem élete a tét!). Mindenesetre még ez előtt megnyomtam a pánikgombot, felhívtam a férjet, aki a röhögéstől alig bírt megszólalni, de a porszívós megoldást javasolta - nem is tudom, nekem miért nem jutott eszembe.

Jelentem, az orrszívó porszívó csoda egy találmány, isten áldja, aki feltalálta, a gyermek orrlyukában egy makula nem sok, annyi sem maradt.

 

*az ötödik foga alul jött ki, és nem felül. mindig is tudtam, hogy különleges gyerek.

**én vagyok a híres ötfogu, a nevem is annyi csak, samu... au.

---

Na most van az, hogy felrakom a vaterára, minimálár nélkül.

Tessék csak tessék, szabad a vásár. Valaki innen vegye meg, hogy tuti jó sora legyen.

 

Aztán lehet, hogy az elővásárlási jogomat fenntartanám.

201. bejegyzés

hanganyag. kép nincs, mert a rengeteg izom még megvakítana mindenkit, vagy a gyerekemre meg a pasimra kezdene pályázni a nép. hö. (fürdenek)

Új tudomány: hanyatt fekvésben a "grillcsirke" vezényszóra felemeli mindkét lábát (pelenkázásra, fürdetésre kifejlesztve). tök véletlenül jöttünk rá, hogy tudja. a férj ugyanis fürdéskor mindig a combjára veszi a gyereket, mondja neki, hogy na, grillcsirke, és felemeli a combját (már a gyerekét), hogy mindenhol meg tudja mosni. aztán tegnap pelenkázáskor is mondta neki, hogy te kis grillcsirke, és a gyerek felemelte mindkét lábát. azóta is sokszor, és utána megtapsolja magát. néha örömében puszit is ad, de akkor már nagyon nagy az eksztázis.

Sportsérülés

Na ki az, aki már annyira gyorsan tud mászni, hogy ihaj, és a lábával gyorsabban kotor, mint ahogy azt a kezével követni tudná, és ezért megcsúszott a kövön, és most az állán lett egy aprócska, ám azért mégis csak lila folt? Na, ki?