• Blog oldal
• Archívum
• 

Volt egy játékunk

Régen, amikor még kicsi volt, figyelmeztettem, hogy kihúzom a cumit a szájából, majd kihúztam, és röhögtünk.* Aztán kicsit később, mikor elhangzott a vezényszó (fiiigyeeeeelj, sami, kihúúúúúzom), már odadugta a kis fejét a kezemhez, hogy húzzam. Most meg már a figyelj után rám néz, felhúzza az egyik szemöldökét, és a kezembe nyomja a cumiját. Szórakozz anyáddal! (röhögős szmálji)

*jó, tudom, nem túl cizellált, de ez van.

 

Illetve meglátta az esküvői képünket, és tök érthetően-tisztán azt mondta: APA! hát megzabálom. Ilyenkor megbocsátok neki mindent, a nemalvást és a nyakláncszakítást is.

Beszél

Ha meghallja a mamája hangját, már mondja is, hogy mamamamamamama. Mondjuk akkor is, ha éhes, fogalmam sincs, miért kapcsolta össze a kettőt (de van).

Köszön pápát.

A tatájának is mondja, hogy tatatatatatata.

Meg a porszívónak, hogy brrrr. Vagy valami olyasmi.

Imádja a tükröt, meglátja benne a babát, sikolt egyet örömében, és puszilgatni kezdi. Megzabálom.

Biológiai óra

Az van neki. Az enyém meg mindjárt darabokra hullik, a rugó már kiáll belőle.

Ugyanis kb. két hete úgy van, hogy Laja percre pontosan óránként ébred éjszaka. Jó, néha 3-5 perc eltéréssel. Akkor mellre teszem, bekapja, és abban a pillanatban visszasüllyed.

Azt hiszem, szeparációsan szorong szegény, meg a foga is jön, és a fejlődése is ugrik, de konkrétan tudom, hogy ezzel embereket kínoznak. Egyelőre még viszonylag jól bírom, mert napközben alszom vele én is, a férj meg hosszúszüneten családot látogat, szóval legalább őt megkíméli az élet, de azért na.

Már próbáltam, hogy az aznapi pólómat berakom a feje alá, hogy érezze a szagomat, de nem örült neki annyira, mint vártam (nem aludt többet).

Valakinek ötlet? A sírni hagyás nem opció, a suttogós módszerek sem. Minden ellenérzésemet legyőzve még homeopátiás bogyót is adtam neki, első alkalommal meg is lepődtem, mert hatni látszott (négy végigaludt óra, hurrá! és utána is csak egyszer kelt reggelig), de aztán kiderült, hogy valószínűleg csak a csillagok álltak együtt szerencsésen. Azóta nem kap cukorkát.

Országomat egyetlen éjszakáért jeligére...

Négy

Négyszer jó, ha kimozdulok itthonról a férjjel:

1. Igenis jó, hogy megelszabadulok a gyerektől egy pár órára. Jót tesz nekem, bár ilyenkor folyton azon kattog az agyam, hogy vajon most mit csinál, és mennyire cukor volt, amikor bedozorodott fejjel bambult ébredés után.

2. Jót tesz a házasságomnak, kicsit végre kettesben tömhetjük magunkba a sacher-minyont (megjegyzem, kicsit sűrűn járhatunk cukrászdába, mert a lányok már bejelentették, hogy ottokár nélkül nem kapunk sütit. és azt is beígérték, hogy áprilistól elkezdik a magukhoz szoktatást, nyáron, a fagyiszezonban majd haza sem akar jönni velünk a gyerek).

3. Jót tesz a szüleimnek, akik tökre örülnek, ha ott van a gyerek, with or without me.

4. Jót tesz nekem, a férjnek és A Gyomornak is a viszontlátás, olyan jó látni, hogy molyol valamit, aztán megpillant, felderül az arca, és ezerrel tép négykézláb felénk, de tényleg, olyan sebességgel, hogy maga is meglepődik rajta.

 

És anyja fia, imád tüsszenteni (persze eddig mindig tele szájjal - mondjuk ilyenkor jól jön, ha utána sokszor eljátsszuk, hogy ha-ha-haaaaa hapci! akkor jó nagyra tátja a száját, és lehet bele lapátolni.)

Az előző részek tartalmából

A gyermek áll, mászik, ül, eszik mindent, amit lát (incl. csemegeubi, gyöngyhagyma, paprikás krumpli, túró rudi stb. -fontosnak tartom megjegyezni, hogy KAP FŐZELÉKET IS, sőt, főként azon él, de ha megkívánja, nem tiltok tőle semmit. Az anyatejről kezd leszokni.)

A gyermek tegnap üdvözlésképpen kimászott elém az előszobába, mikor hazaértem az ugribugriból.

A gyermek - ha olyan kedve van - integet pápát, és mondja is.

A gyermek imádja a bunkeresdit - az etetőszékére plédet szoktam teríteni, jó fél órát-órát is elbújócskázik alatta.

A gyermek imádja a madzagokat, a cipzárakat, a kábeleket, a telefonokat, a távirányítókat, a porszívót (a közös múltjuk ellenére is). A hangszereket is, tátott szájjal hallgatja a ringatón a hegedűszót, de a triangulumot is.

A gyermek tévésztár lesz, a helyi tévé kijött a dalolós foglalkozásra. Szerintem benne lesz a fiam is.

A gyermek egy színészóriás, akkora hisztit le tud vágni, ha valamit nem kap meg, hogy csak nézünk, aztán a röhögéstől ő is kacagásba kezd. vicces.

A gyermek elalváshoz igényli az éneklést/mondókát és a ringatást. erőteljes morgással jelzi, ha nem tetszik neki az adott mű, vagy nem jó irányba lökdössük a fenekét. ez utóbbi esetben saját maga jelzi, merre kéne csinálni, hogy jó legyen.

A gyermek lassan két hete óránként kel éjszaka, az anyukája már tiszta zombi. Kicsit az apukája is.

A gyermeknek négy foga van.

A gyermek imád fürdeni, kacagás-pancsolás-sírás van minden este (sírás, mert kivesszük a vízből).

A gyermek haja lelapul, ha szomorú.

nem cseregyerek

ketpefere esze a peprekeskremplet. :-D  en gyerekem.

Menőfelnőtt

Az imént hívott a védőnő, hogy ugyan mikor méltóztatunk otthon tartózkodni, mert a gyerek lassan tíz hónapos, és ő kétszer látta, ebből egyszer véletlenül futottunk össze, és rohanásban voltam, de azért látta, hogy él.

Megbeszéltük, hogy ha mondja, mikor jön, akkor otthon leszünk, és most tekintsünk el attól, hogy pont az a munkája lényege, hogy in flagranti érje az anyukákat a postással váratlanul állítson be, a valós állapotok felmérése végett, mert ez nálunk kvázi lehetetlen, ugyanis vagy dalolni vagyunk, vagy a szüleimnél, vagy a férj szüleinél (vagy alszunk, és simán nem engedem be, mert szerencsére csengő az nincs a lakáson - ilyen csak egyszer volt, na).

"Én tudom, hogy arany életük van maguknak, de valamikor azt a gyereket is látnom kell" szóval megbeszéltük a jövő hét keddet, de a férj kitalálta, hogy mégsem jó, mert akkor még a fatornyosban leszünk, de majd ő felhívja a védőnőt, és megbeszéli vele.

Aztán jött az sms a férjtől, hogy "nagyon menő volt, úgy kezdtem, hogy kezét csókolom, a tokánszky ottokár apukája vagyok. imádok a tokánszky ottokár apukája lenni, az olyan felnőttes. meg a kezit csókolom is, igaz?"

Hát mit mondjak, igaz. egy menő felnőtt a férjem.

Mint a borravaló

úgy le vagyok maradva. pedig megvolt az első karácsony (ahol a férj ügyesen magára rántotta a fát a szüleinél, pedig azt hittem, azt a legkisebb tokánszky fogja), az első felülés, az első rendes mászás, és az első extrém kaják, pl. rakott krumpli, lekváros kenyér, kakaóscsiga. na nem úgy kell elképzelni, hogy ezen él a gyerek, csak meglátja, hogy eszünk, és hiába tömte tele a hasát öt perccel előtte, neki akkor is enni kell belőle. egyre erősödő grrr grrr hanghatással adja tudtunkra, hogy márpedig ő abból enni fog, és ha nem adok, akkor vöröslő fejjel ordít, hogy de adjak. és olyankor kap egy csipet. szóval új neve van: A Gyomor.

nagyon jó fej még mindig, vidáman ébred, elalvás előtt sokat puszizik, és egy csomót nevetünk - valamelyik nap pl. kikacagta az apját, mert nem jól mondta el a sün balázst. halál komolyan. teszteltük. akárhányszor rosszul mondjuk (pl. összevissza a rímeket, vagy néha csak a történetet), jelzi (jó, 3 hónapos kora óta minden este ezt hallja - az éneklésem után enyhítésképp. hát én voltam az egyetlen lány az iskolában, akinek nem volt kötelező az énekkar, sőt, járj nyugodtan inkább külön angolra, kislányom. - mondjuk most ebből élek.)

végre kinőtt a harmadik foga is rendesen, de fel sem lélegezhettünk, már jön a következő. egyedül ez ront a hangulatán (meg ha éheztetem, ugye, ld. fent).

nettó 9 kiló és 72 centi. a doktornéni-asszisztense-védőnő konkrétan röhögésben tört ki, amikor a mérlegre ültettem, de nem rossz röhögésben, hanem egyemmeg-röhögésben, főleg, mert a döbrögi pocakjához még szigorú képet is vágott. mert azt azért szokott, és ha eleget bohóckodunk neki, látszik rajta az igyekezet, hogy komoly maradjon, de a szája szegletébe aztán csak odafészkel az a mosoly.

nagyon jó szaga van, és jó vele aludni, és ha mondjuk neki, hogy szeresd meg a tatát, akkor odabújik hozzá, meg öltöztetéskor ökölbe szorítja a kis kezét, és dugja, ahogy kell (ezt mondjuk elég régóta csinálja, csak most már le is írom), meg hát egy ravasz kis dög, akivel lesz elég gondom, ugyanakkor a világ legjobb gyereke, nem írom le, hogy milyen jókat játszik magában, mert elkiabálom.

szóval még mindig örülök, hogy hozzánk pottyant, csak győzzem majd kajával.

ez a kép meg szerintem kellőképp megmagyarázza, hogy a dalolászós foglalkozáson, ahol hosszú idő óta most voltunk először, a lányos anyukák miért gyűltek egyből körénk.

 

Isten hozott!

Megszületett Anna, akinek a szülei a mi esküvőnkön ismerkedtek meg. Tök romantikus!

zöldségeket beszélek

egy krumpli vagyok. egy kicsit földes-piszkos, világosbarna, formátlan, agyatlan, unalmas krumpli.

régen eper voltam, lédús és édes és szexis és vidám, és most úgy érzem, ebből nem maradt semmi.

szeretnék újra gyümölcs lenni. mondjuk cseresznye. az a párjával lóg a fán boldogan.

Új tudomány

Cuppant is, ha puszit ad.

Köszönésképp integet (ha kedve van).

És az előbb egyedül lemászott az ágyról. Vagy az angyalok segítettek neki, nem tudom, de mire odanéztem, az ágy szélébe kapaszkodva állt.

WTF???

 

hall

édes jó lajosom befogta a fülét, mikor a tatája énekelt neki.

nem véletlen mozdulat volt, háromszor megcsinálta, és csak akkor, amikor az apukám dalolt.

most azon vagyok, hogy levideózzam, de az apukám már csak röhög és pirulva vigyorog, de énekelni nem hajlandó.

Videó, amelyben a férj is felbukkan

a minőség ugyan nem HD, de úgyis a hang a lényeg.

 

Pedig már december van!

hát ilyet, komolyan. messziről kezdem.

szinte minden nap kinn vagyunk a szüleimnél napközben, hogy apukám ne legyen egyedül. meg sokat segít, hogy nem kell főznöm, meg ha anyu másnapos (nem előző nap volt szolgálatban), akkor sokat foglalkozik édes jó lajosommal, így tudok pl. dolgozni. általában mi megyünk ki hozzájuk busszal, de tegnap anyu jött be értünk, mert dolga volt.

8-ra jött, mi meg még aludtunk. mindenki. a férj is. (igen,elkésett csúsztatott.) míg elkészültünk, anyukám diszkréten bevonult a konyhába, hogy ne legyen láb alatt.

tegnap este megbeszéltük, hogy ma is van dolga a városban, megint jön majd értünk.

a postás meg mindig kétszer csenget. de nem nálunk, nálunk egyszer sem, mert a lakás ajtaján valamiért nincsen csengő. így csak kopogni tud. kétszer, nyilván. a második után már kiszóltam az ágyból, hogy

korán jöttél, szívem, de gyere nyugodtan, már nincs itthon a férjem.

az ajtó mögül meg idedörmögi a postás, hogy

biztosan engem várt, asszonyom?

aztán mikor köntösben ajtót nyitottam, nem mertem a szemébe nézni,  és mondtam ugyan, hogy az anyukámat vártam, baromi hihető lehetett.

most úgy érzem, ez volt az év(század) égése. jól érzem?

 

Férfi vagyok, az illatom is férfias!

édes jó lajosomnak ébredéskor mindig olyan kis büdi a nyaka, hiába sikáljuk, púderozzuk, mindig büdike lesz. nem tudom, hogy csinálja.

James Bonding

Tegnap megint ugrabugrálni voltam, egyedül hagyva a szerelmeimet, hadd fiúskodjanak (ez a male bonding).

Mondtam a férjnek, hogy direkt kihagytunk egy alvást (igen, hagyTUNK, délután én is úgy maradok), hogy ne legyen sok gond, és aludjanak egyet, mint a múltkor. Ha meg felébred, etesse meg, kikészítettem. De ha mégsem alszik el, akkor 6-fél 7 körül tutira megéhezik, akkor alvás nélkül is egyen.

Negyed 8-kor arra mentem haza, hogy a gyerek már nagyon nyöszörög, a férj ideges, a köntösöm van rajta, és szemrehány, hogy holafenébenvoltál (megjegyzem, 7-ig tart az ugrabug). Aztán megtudtam, hogy egy hunyást sem aludtak, Lajos csak nyígott, de nem izomból, csak a diszkomfort jelezte. Ilyenkor a férj gyömöszölte, gurigázta, röptette, (ez a James Bonding) attól jobban lett, de amint abbamaradt a foglalkozás (a férj karizma is véges, mint kiderült), a nyígás kezdődött megint. A kedves férjnek ugyan eszébe jutott, hogy mondtam, hogy etesse meg, de arra gondolt, hogy normális esetben mindig fürdés után van vacsi, akkor most is biztosan fürdeni akar a gyerek. És akkor a nagy kádban megfürödtek (jaj, kavicskám, csuda szerelmes lettél volna belénk, amikor vittem ki, meséltem neki a Sün Balázsból, ami eszembe jutott. így: "s a legkisebb, Sün Balázs" "És az ing!"), én meg arra értem haza, hogy az ágyunkon  öltözteti a nyűgös, de legalább irtó jó szagú gyereket abba a ruhába, ami egész nap rajta volt. (nem tettem szóvá, mert az megviselte volna a lelkét)

Aztán közölte, majd akkor vigyáz rá legközelebb, ha visszatudja hozni a távirányítót, és meg tudja modani, mit akar nézni a tévében.

Na de minden jó, ha jó a vége, a gyermek is jóllakott, a káposzta is megmaradt, a férj világa is kisimult, és mindenki szeret mindenkit, jövő héten is mehetek.

Puszimilliomos kisdobos

Ebéd után leraktuk aludni a tesóm szobájában.

Aztán fél órája csörömpölésre lettünk figyelmesek. Jó sokára tartott, mire leesett, hogy valami nem stimmel. Megnéztük a mosógépet, nem onnan jött. Nem is a mosogatógépből. És egerünk sincs, sem egyéb háziálllatunk.

Aztán anyu felment szétnézni az emeletre is.

És rájött, honnan jön a muzsika.

A kisdobos fiam feje félig lelógott az ágyról, és kanállal verte a taktust az éjjeli szekrényen felejtett tányéron.

Nem kicsit puszilgattuk össze. Aminek nem kicsit örült, mellesleg.

Hát imádni kell, nincs mese.

(a képen az ifjú Derrick felügyelő nyomoz)

Kimenő

tegnap megkaptam az első kimenőmet, mióta a gyerek megszületett. (gyerek előtti terv: kavicskám, majd ha egy hónapos lesz, minden héten elmehetsz valahová egyedül. megszületett: kavicskám, majd ha három hónapos lesz. három hónapos lett: kavicskám, majd ha fél éves lesz. fél éves lett, és már semmilyen ígéretet nem kaptam, így a nyolcadik hónap után saját kezembe vettem a dolgot). kicsit izgultam, mert a férjre rájött a szokásos ne-kérj-tőlem-semmit-aaaaaannyira-elfáradtam lustaság, és ilyenkor tényleg inkább elalszik, mint hogy meghallja, amit kérek tőle, de pechjére már egy hete emlegettem neki, hogy szerdán zenés-táncos ugribugrira megyek, ha törik, ha szakad, és ne, ne csináljon magának programot, és érjen haza időben. persze hiába mondtam el neki minden nap, ráadásul nem is evés közben, amikor tutira nem tud másra figyelni, max. arra, hogy kijöjjön egy "aha" vagy "jajaja"a száján, szerdán kettőkor meglepetésként érte, amikor telefonáltam neki, hogy ugye akkor inem marad benn órákra szaunázni vagy tanulni, hanem a munkaidő lejártával jöjjön szépen haza.

na, végül sikerült hazaimádkozni, ahol levetette magát az ágyra, közölte, hogy fáááradt, majd becsukta a szemét, de néha ki-kikukucskált alóla. megkérdeztem, van-e kedve megetetni a gyereket, mert akkor az lesz a következő lépés, nem baj az, ha ő is tudja (nem egy nagy ördöngősség, tudom, de hát ő férfi, és fél mindentől, amit egyedül a gyerekkel kell csinálnia, amihez nagyban hozzájárul az anyukája viselkedése, aki a múltkor, mikor ugyanezt kérdeztem a férjtől, meghallotta, és lekiabálta a hajat a fejemről, hogy a gyerek etetése az asszony dolga, és ha én nem akarom megetetni a kissrácot, akkor majd megeteti ő, de ne testáljam szegény kisfiára.) szóval a férj mondta, hogy inkább most csak nézi, hogy csinálom (hogy, bakker, hogy, kanalazom a szájába a cuccot), aztán nézte, a szemhéján keresztül. de azt mondta, következő alkalommal már tudni fogja.

aztán én elrohantam ugrabugrálni, és jó volt, röhögtem annyit, mint régen, hihetetlenül béna voltam, de nem zavart, és kellemesen el is fáradtam.

sötét volt, mire hazaértem, nemcsak kívül, hanem a lakásban is, ezek meg ott feküdtek összebújva, mint a cocák. azaz lajám a kisautójával pengette a száját, az apja meg félálomban (remélem, csak félben) a pocakján pihentette a tenyerét.

aztán meghallották, hogy otthon vagyok, és ki-ki a maga módján üdvözölt (a férj sziakavicskám, mondta, a laja meg először hütyögött, aztán sikított, aztán kacagott. és simogatta az arcom, és adott puszit.) szeretem őket.

Játszunk

Úgy alszik, hogy fogjuk a kezét. Ha nem fogjuk, akkor kaparászik utána, előbb-utóbb nyögdécsel is, és utána felháborodik. Ha az alvónak látszó gyermek kezét elengedjük, hirtelen felkapja a fejét, vigyorog a két fogával, és közben szemrehányón néz (ezt a kettőt nem tudom, hogy tudja egyszerre csinálni, de tudja). Ha a szemébe nézek, akkor villámgyorsan összeszorítja a szemét és lerakja a fejét. Ha nem veszem fel a szemkontaktust, vagy nem veszem észre, akkor addig billegeti a fejét, meg gagyog meg végül kacag, hogy muszáj ránézni, és akkor megint leveti magát, összeszorított szemmel. Irtó cukor.

beszél

a férj kérdezi, mi a váltószám a giga meg a mega között, mire a gyerek rávágja:

ezej.

szanaszét puszilgattuk az okos kis fejét.